Skip to main content

Full text of "Rovartani lapok : havi folyóirat különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra"

See other formats


AoY. /3 /W/ 3 



Ql /9ű€ r - W#^CL 

461 

.R873 

ENT 



QL 
461 
R873 
ENT 

ttj 



Ml 



XIII. kötet. 1906. Márczius 



3. füzet. 



»9 
ág 



m 

m 

*; 

m 

*s 

« 

fi 

m 
m 



KOVAhTANl LaPOK 

HAVI FOLYÓIKAT 

különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra* 



* 



D R - BEDŐ ALBERT BÍRÓ LAJOS 0«- CHYZER KORNÉL 
D«- ÉNTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR 

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 
SZERKESZTIK 

A. AIGNER LAJOS és CSÍKI ERNŐ. 



jÁ&fefaK 



BUDAPEST, 1906. 
ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA 
VIII., FÖHERCZEQ SÁNDOR-UTCZA 19 



í% 



ÍM 

P 

Pl? 

» 



$p 






Megjelenik minden hónap első napján, július és augusztus havak kivételével 
Előfizetési ára egész évre 8 kor. 



Tartalom. 

Csity Ernő: Magyarország szú-féléi I. 8 ábrával.,.. ... ... 47 

A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói X. ... ... ... ... 53 

Lakatos Dezső : Eltérő színezetű lepkék ._. ... 58 

A. Aigner Lajos: Satyrus Briseis ... 60 

Különfélék. 

Személyi hírek. ... ... ... ... ... ... ... ... 6t 

Csiki. Ernő: Milyen rovara bolha? ... ... ... ... ... ... 65 

Ulbrich Ede: Korhely lepke. ... .. ... ... — ... ... 65 

Uj lepke-etiketták. ... ... ... ... ... ._. ... ... 65 

Egy f'ürkészcl.arázsról. ... ... ... ... ... ... ... ... ... 65 

D. E. Néhány levéltetűről.... ... ... ... ... ... ... — 66 

D. E. Az Anthophora pilipes. ... ... ... ___ ... ... 66 

Nyáry Albert dr. báró: Adatik az álatok perverzitásához. ... 67 

Irodalom. 

Wagner, H., Beitr. z. Kennt. d. G. Apion II. Ism. Csiki E. 67 

Dániel, K., Revis. cl. G. Pilemia. Ismerteti Csiki Ernő. ... 68 

Dániel etc, Beitr. z. Koleopteren-Geographie. Ism. Csiki E. 68 



A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani 
szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterház y 
utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. 



A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- 
féle vendéglőben (Kerepesi út 44) találkoznak. 



Kedvezmény. 

Az 1897., 1898 , 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1904 és 
1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők f*ele 
áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, 
ára 6 kor. Az I. ós III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. 

Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV., Molnár-utcza 
24.) czímzendök. 



Magyarország szű-féléi. 

Irta ( 'sild Ernő. 
I. 

Az ormányos bogarak hadának (Rhynchophora) erdőgazda- 
sági szempontból legfontosabb családjait a szú-félék (Ipidae és 
Platypodidaé) képezik. Latin nevét az első család az Ips nemtől 
kapta, melynek képviselőiként De Geer 1775-ben szú-féléink 
több faját írta le; az erdészeti irodalomban régebben Bostrychi- 
dae, újabban pedig Scolytidae nevek alatt szerepeitek, mindkét 
név a nomenclatura szabályai szerint elvetendő, illetőleg más 
családok és nemek jelzésére használandó. A Platypodidaé család 
nevét a Platypus-nemtőí vette. 1 ) 

A szú-félék az ormányos bogarak hadának többi családjá- 
tól (Anthribidae, Brenthidae, Curculionidaé) főleg abban külön- 
böznek, hogy ormányuk nincs vagy alig kifejlődött, a lábszár 
alkata pedig teljesen eltérő. Életmódjukban is eltének az ormá- 
nyosoktól és pedig abban, hogy a nőstények külön meneteket 
(anyant vagy anyamenet) rágnak a növény belsejébe és itt rak- 
ják le petéiket, a lárvák pedig külön meneteket (lárvamenet) rág- 
nak, melyek az a ay ámenetektől mindig megkülönböztethetők, 
ezek együttesen képezik a rágványt. A rágvány alakja fajonként 
annyira jellemző, hogy ennek alapján a, gyakorlatban a fajok 
sokkal könnyebben határozhatók meg, mint a fajokra jellemző 
sokszor nagyon aprólékos morphologiai tulajdonságok alapján. 

A szú-felék fejlődésük minden szakát a növények belsejé- 
ben töltik, legfeljebb akkor hagyják azt el. ha új növényt ke- 
resnek fel. Legnagyobbrészt fás növényekben élnek, csak kevés 
azon fajok szama, melyek dudvás növényekben vagy növényi 
termesekben fejlődnek. 

A fajok mindegyikének meg van a maga gazdanövénye, egy 
részük a lombos fákat, másik részük a tűlevelűeket lakja és csak 
kevés faj él úgy az egyik, mint a másikban. De nem csak a fa 

! Régebbben e családot helytelenül PlatypM.ie vagy Plalypodat névvel jelűitek. 
Rovartani Lapok XJlI. 19.6. márczius. 



4fl Csiki Ernő. 

neme, hanem annak egyes részei is más-más fajok tanyája, más- 
más fajok lakják a kérget, a háncsot, a fásszövetet, mások a 
törzset, az agakat sth. Táplálékul növényi részek, főleg a növé- 
nyi nedvek szolgálnak : táplálékuk felvétele czéljáből a fiúsításra 
szolgáló menetektől eltérő meneteket rágnak. 

A gazdanövényt háromféle okból hagyhatják el és pedig 
vagy azért, hogy az ivarérett példányok új hasításra alkalmas 
növényt leljenek, vagy a nem ivarerett bogarak táplálkozásukra 
alkalmasabb és végül, hogy átíelelésre alkalmas : övenyt keres- 
senek'. A szii-felek sokszor, különösen ha tavasszal meleg időjá- 
rás van, egész rajokban hagyják el tanyájukat és új fát keresnek, 
hogy petéiket lerakhassák. A szii-félek ezen rajzása az egyes 
fajok szerint különböző időben történhetik, így a korán rajzók 
márezius és április (kivételesen februárius) hónapokban, a későn 
rajzók április és május hónapokban vagy még későbben (pl. hegy- 
vidékekben) hagyják el meneteiket. 

A párosodás a, menetekben, vagy a rajzás után az új tápláló 
növényen a befúrás előtt vagy a befúrás után a kitágított anya- 
menetben (párzási vagy anyaüreg) történik. Az anyaidat a nős- 
tény rágja és ekkor a hím a félig künn levő nőstényt megter- 
mékenyíti, ritkábban bennt az anyamenetben történik a párosodás. 
Másik módja az, hogy a hím rágja az anyamenetet, melyben az utána 
bekerülő nőstényeket megtermékenyíti, melyek azután a petéket 
lerakják. Az anyaállat az anyamenet oldalába kis fülkét rág, 
ebbe lerakja petéjét, azt faliszttel befedi és így elzárja külső ég- 
hajlati behatásoktól, de amellett az anyamenetet is a, maga ré- 
szére szabadon tartja A petékből kikelt lárvák különböző alakú 
meneteket rágnak, melyek a lárvák testének növekedésével mind 
szélesebbek lesznek, végül kitágulnak; ebben a kitágulásban ala- 
kulnak át bábbá, a miért bábüregnek is nevezzük A kifejlődött 
állatok a bábüregből többnyire egyenesen kifele vezető menetet 
rágnak, a kirepülési lyukat, melyen át a fal elhagyják. A kire- 
pülési nyilasokat a berágási lyukaktól könnyen különböztethetjük 
meg, mert azok egyenes irányban haladnak a kéreg felszíne 
felé. míg az utóbbiak rejtettek és a kéreg legvékonyabb részein ha- 
tolnak keresztül. A kifejlődött bogarak ritkábban nem egyenesen 
kifelé, hanem szabálytalan, a, jellemző rágványokat elcsúfító me- 
neteket tagnak. 

A rágványok alakja az egyes fajok szerint változik. Az 
anyamenetek elhelyezése, iránya és száma más-más typusú rág- 
ványt eredméuyez ; főbb alakjai a következők : 



Mdgyarorszt íg s : ú- féléi. 



49 



I. A kéreg és külső fakelme (fafehérje) közt élő fajok 

rágványai. 

1. Az egyszerű (egyágú) függőleges anyám e- 
11 e fces r ág v á n y. Ezt az egynejű fajok nőstényei rágják ; a befú- 
rás nyilasából kiindulva ennél csak egy függőleges anyamenetet ta- 
lálunk; melyből azután köröskörül indulnak ki a lárvamenetek. 
(1. rajz). 





1. rajz. = Egyszerű (egyágú) függőleges 2. rajz. = Kétágú függőleges anyame- 

anyamenetes rágvány. — b = a befúrás netes rágvány. — b = a befurás nyi- 

nyüása, a = anyame et, l = lárvámé- lása, a és az = a két anyamenet, / = 
net, la = lárva. lárvamenetek, p — párzási üreg. 



2. A kétágú függőleges anyamenetes r á g - 
v á n y. Ez az egyszerű (egyágú anyamenetes rágványtól abban 
tér el, hogy a befúrás nyilasából kiindulva egymással szemben 
két anyamenet halad, melyet már két nőstény rág ki. Ilyen ké- 
pet a kétnejű fajok rágványai mutatnak (2. rajz). A befúrás nyi- 
lasa alatt a menet kitágul, üreget képez, a melyben a párosodás 
történik (párzási vagy anya-üreg). 

3. Többágú függőleges anya menetes rág- 
vány. Ennél az anyamenetek függőlegesek, számuk három vagy 
több. (3. rajz). 



Csiki Ernő. 




3. rajz. 
p = a 



■4. E gy szerű (egy- 
ágú) v í z s /. i n t e s a n y a- 
111 e n etes x á g v ári y. Ez 
hasonlít az egyszerű füg- 
gőleges anyamenetes rág- 
ványhoz, de ennél az anya- 
menet vízszintes irányban 
halad. (-1. rajz). 

5. K é t á g ú víz- 
szinté anya in e n e - 
tes r ág v á n y. A befúrás 
nyilasa ; illetőleg a párzási 
üregből kivezetőleg jobbra- 
balra halad a két anya- 
menet. (5. rajz). 

= Többágú függőleges anyamenetcs rágvány. — b = a befurás nyilasa, 
pá>zás>i üreg, a\ cu — az anyamenetek, / — lárvamenetek (különböző 
korúak), la — a. lárvák, s = szelelő nyilas. 




— 6. rajz. = Vízszintes anyamenetes rágványok. — 4 = egyszerű. 
és 6 = többágú vízszintes anyamenetes rágvány. 



kétású 



Magyarország szú-féléi. {,[ 

6. T ö b b á g ú vízszintes anyamenetes r á g v á n y. 
Erre jellemző, hogy a párzási üregből vízszintes irányban több 
anyamenet indul ki. (6. rajz). 





rajz. — Csillagos anyamenetes rágvány. 

rágvány. 



H. rajz. — Csillagos lárvamenetes 



7. Csillagszerű vagy sugaras anyamenetes 
rágvány. Ilyent a többnejű fajoknál találunk, a mikor is a 
nőstények sugár- vagy csillagszerűen rágják az anyameneteket. 
(7. rajz). 

8. Csillagos 1 á r v a m e n e t e s rágvány. Ennél az 
anyamenet egyszerű üreget képez, melyből a lárvamenetek suga- 
rasan ágaznak ki. (8. rajz). 

9. Szabály- 
talan anyame- 
netes rágvány. 
Az anyamenetek 
szabálytalanul ösz- 
szevissza haladnak, 
a lárva menetek 
H "^ ^T " ^> yjQ ^. nem fekszenek ezek- 

P • * ^* kel mindig egy i- 

9. rajz. = Szabálytalan anyamenetes és 10. rajz. = Sza- l'ánybail (9. rajz). 

bálytalan anya- és lárvamenetes rágvány. 

10. Szabálytalan a n y a- é s 1 á r v am e n e t e s r á g - 
vány. Ennél az anya- és lárvamenetek is szabálytalanul halad- 
nak. (10 rajz). 





52 



Csíki Ernő. 



11. Üreges rágvány. Ez úgy keletkezik, hogy a lár- 
vák szabálytalanul rágnak mindenfelé miáltal egy nagyobb areg 
keletkezik. 

A kéreg alatt élő fajok anya- sőt néha lárvameneteiből a 
beíúrási és kirepülési nyilasokon kivíil sokszor apró nyilasok nyíl- 
nak a szabadba, úgynevezett szelelő nyilasok (3. rajz). 

II. A fásszövetben élő fajok rágványai. 

1 . H á g e s ó - m e n e t e s r a g v a n y. A harántul (vízszin- 
tesen) haladó menetet a nőstény, az erre merőlegesen álló apró 
meneteket a lárvák rágják. (11. rajz). 

2. Üreges e s a 1 a d i r a g v á n y. A nőstény a vízszintes 
(sokszor szabálytalan) anyameiietet rágja, a lárvák pedig függő- 
leges irányban szabálytalan üreggé tágítják azt ki. 12. rajz). 





U. rajz. — Hágcsómentes rágvány. — 12. rajz. = Üreges családi rágvány. — 
L3. rajz. = Szabálytalan menetes rágvány. — 1*. rajz. = Elágazó menetes rágvány. 

3. Szabálytalan menetes rágvány. A nőstények 
átér minden irányában rágjak meneteiket; a lárvák lárvamenetet 
nem rágnak, a fák nedveiből táplálkoznak. (13. rajz). 

4. Elágazó menetes rágvány. A nőstények rágják 
ezen elágazó meneteket, melyek azonban mindig vízszintesen ál- 
lanak ; a lárvák" a fák nedveiből táplálkoznak. (14 rajz). 

A fásszövetben élő fajok utódai mind az anyaállat által 
rágott anyameneten és befúrási nyilason át hagyjak el bölcsőjüket. 

A szú-félék fejlődésének viszonyait még teljesen nem is- 
merjük, az azonban tény, hogy egyes fajok evenként két vagy ba- 
rom nemzedéket hoznak létre. Egy példány teljes kifejlődése a 
petétől a kész bogárig átlag rövid időt vesz igénybe, megfelelő 
hérs méklet mellett mintegy két vagy barom hónapot, 



Magyarország pillangói 53 

A szú-félék legalább a tűlevelű fákra vonatkozólag csak 
másodlagos kártevők, egészséges fát rendes körülmények között 
nem támadnak meg. Ugy beteges mint megsérült fákat válasz- 
tanak ki. sokszor csak beteges ágakat támadnak meg és csak 
idővel a fa gyengülésével lepik azt egészen el. Az egészséges 
fákat csak kivételesen taniadjak meg, pl. ha óriási mértékben 
szaporodnak el és beteges fát már nem találnak. 

Az Ipidák erdőgazdasági szempontból, m/nt kártékony álla- 
tok a legfontosabbak, tanulmányozásuk, életlefolyásuknak meg- 
figyelése ennélfogva, felette fontos, de a mellett igen érdekes is, 
mert ezeknél figyelhetjük meg a legérdekesebb életjelenségeket. 



Magyarország pillangói. 

Irta . I. Ah ner l. 
X. 
5. nem. Gonopteryx Leach. 1 ) 

A felső szárny elülső szegélye a tövön kiálló, erősen meg- 
hajlott, csúcsa, kihegyesedett, külső szegélye hajlott; az alsó szárny 
a belső zúg felé hegyesen kiálló. Hernyója karcsú, kér végén 
megvékonyodott, finoman szorzott. Báb ja szögletes, torrésze vas- 
tag. Európában csak két faj él (palaearctikus faj van 5). 

1. Az alapszín czitromsárga (hím) vagy sárga (nőstény) 

Rhamni L. 

2. Az alapszín narancsszínű (hím) vagy fehéres sárga, (nős- 

tény) „. .... ._. ._. ... ... ... ... Cleopatra L 

15. Gonopteryx Rhamni L -> 
Linné, Systema Naturae, Ed. X. p. 470. (1758); Esper, Die 

Schmetterl. in Abbild. 1. tab. 4. fig. 4. (1777). 

A hím egész felülete czitromsárga, mindkét szárnyon apró 
vöröses sárga középfolttal. A nőstény fehéres sárga. 

Hazánkban országszerte, kivált némely hegyi vidéken, igen 
gyakori 2 ivadékban, melyek közül az őszi, annélkül hogy páro- 
sodnék, kitelel és csak tavaszkor szaporít. Példányaink általában 



r ) A hajlott szárnyú; gono : a térd, pteryx : a szárny. 
2) Rhamnus : barkócza 



54 A. Aigner Lajos. 

nagyok : 55 — 58 mm. szélesek, de akad törpe, mely 48, sőt 43 
mm, kiterjedésű. 

Petéje kúpalakú, világos zöld, a nőstény egyenkint rakja le. //< ■ - 
nyája kékes zöld, fehér oldalsávval, 46 — 48 mm. hosszú Junius-ju- 
liusban társasán él Rhamnus catharticán (varjútövisbenge), Rh. fran- 
gulán (barkócza), Mespilus germanicán (naspolyái és Pyrus-fé- 
léken. Bábja zöld, sárga oldalsavval. 

Parasitája: Paros-fa], mely a, hernyót erősen pusztítja 

Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: 
A Kanári szigetektől Pekingig (1 — 120°), sot Észak-Amerikáig, és 
Lapphontól Algirig (68—35°). 

16. Gonopteryx Cleopatra L. 1 ) 
Linné, Systema Naturae. Ed. Xlí. 765. (1767); Esper, Die 

Schmetterl. in Abbild. 1. tab. 48. fig. 1., tab. 111. fig. 1. (1777). 

A lűm felső szárnya narancsszínű, szegélyei és alsó szárnya 
ezitromsárgák, de a O- Rhamni-nkl élénkebb színű ; nősténye en- 
nek nőstényétől csak a felső szárny tövén levő gyönge vöröses 
sárga vonás által különbözik. 

A magyar korona országainak területén csupán Dalmácziában 
található két ivadékban február-márczius és júliusban. Arbe 
szigetén gyakori. 

Hernyója igen hasonlít a G. Rhamni-éhoz, de élénkebb ké- 
kes zöld. Rhamnus alpinus- és alaternus-on (benge) él. Bábja 
szennyes szürke, sárga oldalsávval. 

Előfordul a Földközi tenger összes partvidékein : déli Spa- 
nyol- és Francziaországban, Olasz- és Görögországban, Kis-Azsiá- 
ban, Cziprus szigetén és Észak-Afrikában. 

6. nem. Leptidia Billb. 2 ) (Leucophasia Steph. 3 )) 

Csápja rövid, tojásforma bunkóval. A szárnyak középsejtje 
igen kicsiny. Hernyója nyúlánk, finoman szorzott. Bábja elől ki- 
hegyesedett s erősen hátrahajlott. Európában csak egy faj él. 

17. Leptidia Sinapis L. 4 ) 
Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 4G8. (1758); Esper, Die 

Schmetterl. in Abbild. I. tab. 8 fig. 4. (1777). 

Alapszíne fehér. A felső szárny csúcsán kerekded hamuszí- 
nű folt áll, a mely a nőstényen csak jelezve van ; az alsó szárny 
alul zöldes sárga, közepén fekete harántos sávval. 



!) Cleopatra: szépségéről híres egyptomi !. 

2) Leptos: gyöngéd. 

3 ) Leucos ; fehér, phasis ; kinézésű. 
4 i Sinapis: mustárnövény. 



Magyarország pillangói, 55 

Hazánkban erdei réteken, lomhán röpködve, mindenütt kö- 
zönséges, többnyire két ivadékban, mely azonban egyes példá- 
nyok útján egymásba folyik. 

Az I. ivadék, a törzsalak, 32—38 ram. kiterjedésű, apicális 
foltja szürke. Közte gyakori a var. Lathyri Hl). 1 ) melyen az alsó 
szárny alul valamivel sötétebb színezésű. Továbbá akad közte az 
ab. croatica Grund, ez a Lathyri-n&\ nagyobb (45—48 mm.), a 5 fel- 
ső szárnya hajlottabb, a csúcsán levő fekete folt egyes vonalakká 
oszlott, az alsó szárny alul szürkés sárga, behintése sokkal gyön- 
gébb, de a két szürkés szalag tisztán látható ; a ? ugyanolyan mint 
a Lathyri-é, de az apicális foltot helyesítő vonalak igen gyöngék. 

A II. ivadék, a jóval nagyobb (olykor 46 mm.) var. £ dini- 

I>. 2 ), melynek szárnya és többnyire fekete apicális foltja 
élesebben kerekített, fonákja pedig tiszta fehér. Az ab. ? Ery- 
simi Bkh. 3 ), mely fölül is. alul is csaknem teljesen fehér, aman- 
nak nősténye s ennélfogva azzal egyesítendő lenne. A ? eltérése 
az ab. fiavescens Grund, melynek színezése a sárgára hajlik (cré- 
me-sárga), alsó szárnya alul sárga, a szürke szalagoknak csak 
nyoma látszik. Ugyancsak a nyári ivadék közt fordul elő az ab. 
major Grund, mely a diniensis-nél nagyobb (45 — 48 mm.), alsó 
szárnyának fonákja fehér vagy csak a szegély felé kissé sárgás, 
a szürke behintés igen gyönge, a két nem teljes szalag azonban 
tisztán kivehető. 

Petéje kúpalakú, kihegyesedett, sárgás fehér. Hernyója zöld, 
oldalt sárga sávval, 25 — 30 mm. hosszú. Júniusban és augusztus^ 
szeptemberben a következő növényeken él: Lathyrus pratensis 
(bükköny), Lotus corniculatus (kerep), Trifolium pratense (lóhere), 
Erysimum cheiranthoides (szegecs), Orobus- (lednek) és Vicia- 
(babó) fajokon. Kitelelő bábja sötét sárga, vörös oldalsávval. 

Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre 
Spanyolországtól Pekingig (10— 120) és Lapphontól Szieziliáig 
(68—37°). 

III. család Nymphalidae. 4 ) 

Ez a népes család egyfelől a Papüionidák- és Pieridákkal, 
másfelől az Erycinidák- és Lycaenidákkal szemben nagy csoportot 
alkot, mely amazoktól a csáp és tor szerkezeténél fogva könnyen 



V Lathyrus : bükköny. 

2 ) Valószínűleg Digne, délfrancziaországi város után. 

8 ) Erysimum : szegecs. 

4 ) Nympha : alsórendű görög istennő. 



Sti A Aigner Lajos. 

megkülönböztethető. A csáp hosszú, erőteljes. A hím elülső lábai 
mindig, a nőstényéi kevésbbé csenevészek. A család három al- 
családra oszlik. Többnyire élénk színű lepkék. A hernyó csupasz 
vagy gyöngén szorzott, hárul kéthegyű, feje tüskés vagy szögle- 
tes, felülete ágas tüskékkel vagy tüskeszerű kiemelkedésekkel (ál- 
tüskékkel) borított. A ttab fejjel lefelé szabadon függ. 

1. A csap hosszú és erős, fokozatosan bunkóvá vasta- 
godott ... ... ._. ... ... ... I. alcs. Apa urinae. 

2. A csap hosszú és erős, hirtelen bunkóvá vastagodott 

II. alcs. Nymphalinae. 
íi A csáp rövid és gyönge, hirtelen bunkóvá vastagodott 

III. alcs. Satyrinae. 
I. alcsalád. Apaturinae. 
A csap egyenes, fokozatosan bunkóvá vastagodott. A tapo- 
gató a fejet jóval meghaladja. A felső szárny háromszögű, az 
alsó szárny a belső zugban megnyúlt vagy farkszerű nyujtvány- 
nyal ellátott; a szárnyak söietszinüek. többnyire színes tünetnek. 
A hernyó sima. mindkét vegén megvékonyodott ; feje szegletes 
vagy tüskékkel ellátott, utolsó testgyűrűjén két hegyes nyujtvány 
van. A báb szegletes, hátoldala erősen kidomborított. 
1. A szárnyak felülete sötétbarna, rőt savval a, szegély 
előtt ; az alsó szárnyon kis farkszerű hegyes nyujtvány 
van ._. ... ... ... ... ... ... 1. nem. Charaxas 0. 

A szárnyak felülete sötétbarna vagy rőtszínű, fehér 
pettyekkel vagy sávokkal tarkázott: a hím élénk kék 
vagy ibolyás tünetíí : az alsó szárny erősen megnyúj- 
tott, de farkszerű nyujtvány nélkül ... 2. nem Apatura 0. 

1. nem. Charaxes. ().' 
Erőteljes, nagy pillangók. A felső szárny elülső szegélye a 
basalis harmadban tüskés: az alsó szárnyon két farkszerű hegyes 
kiszögellés van. A hernyó feje 4 tüskével fegyverzett. A báb elül- 
ső vége ékalakú. A trópusokban, kivált nyugati Afrikában e nem- 
nek számos faja el, Európában csak egy képviselője van. 

1. Charaxes Jasius L.-j 

Linné. Systema Nalurae. Ed. XII. Errata, ult. pag. (1767); 
Esper. Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 1)9. fig. 
1. 2., tab. 104. fig. 2-8; Jason Linné 1. e. p. 749. 
Felülete sötétbarna; a felső szárny széles okersárga sze- 



1 ) Charax : nyárs, az alsó szárny nyujtványa miatt. 

2 ) Fia Jasonnak az egészség istennőjének. 



Magyarország pillangói 57 

gélylyel, mely előtt rőtszínű pettyek sora áll; az alsó szárnyon a 
rőt szegély előtt kékes zöld apró pettyek sorakoznak. Alsó lapja 
vörösesbarna, szürke és rőt pettyek keveréke; a szár- 
nyak közepe mögött fehér szalag fekszik. Kifeszítve 70 — 90 ram. 

A magyar korona területén eddigelé csak Dalmácziában ta- 
lálták, de igen valószínű, hogy a magyar Tengermelléken is rö- 
pül májusban és augusztus-szeptemberben. 

Hernyója zöld. sárga oldalsávval, hatan két világosabb folt 
all ; 50 -öl mm. hosszú: kitelelve tavaszkor és nyáron Arbutus 
unedo-\\ el. Előfordul még: Görög- és Olaszországban, déli Fran- 
ezia- es Spanyolországban, Észak-Afrikában és Szíriában. 

2. nem. Apatura O. 1 ) 
A felső szárny külső szegélye csaknem oly hosszú, mint a 
belső szegély ; az alsó szárny a belső zúg felé megnyújtott, sze- 
gélye fogazott A hernyó fején két szarv emelkedik ; utolsó gyűrűje 
két hegyben végződik. A báb feje kéthegyű. A 4 palaearktikus 
faj közül kettő hazánkban is előfordul, 

1. Az alapszín feketés barna. A felső szárny foltjai és az 
alsó szárny középső szalagja fehér, az utóbbi közepe- 

tajt kifelé fogas _._ ... __. ... ... ... Iris L. 

2. Az alapszín sötétbarna. A felső szárny foltjai és az 
alsó szárny középső szalagja fehér, az utóbbi nem 
fogas ._. ... ... ... ... _. . ... „_ ___ llia Schiff. 

2. Apatura Iris L. 2 ) 

Linné. Systema Naturae. Ed. X. p. 476 (1758); Hübner, 

Snmmlung europ. Schmetterl. Pap. fig. 117 — 8,584; Esper 

Die europ. Schmetterl. in Abbilcl. i. tab. 71. 4. (1777)). 

A szárnyak feketés barna színűek, a híméi élénk ibolyás 

tünetet mutatnak. A felső szárny csúcsán és közepén fehér foltok 

állanak ; az alsó szárnyon fehér szalag fekszik, mely a szárny 

közepe táján kifelé fogas kiszögellést alkot ; a felső szárny belső 

szegélyén elmosódott szemfolt áll, mely gyakran hiányzik ; 

az alsó szárny belső zugán pedig rőt keretű fekete, pupillátlan 

szem mutatkozik. Alsó lapja vöröses barna, a tő és külső szegély 

felé vöröses szürke, fehér és fekete foltokkal, a felső szárnyon 

rőt keretű, világos kék pupillájú nagy fekete szem van ; alsó 

szárnyán kék pupillás szem és lefelé keskenyedő fehér szalag 

látható. 



! ) apatar : a csalóka, a világítás szerint változó szine után. 
2 j A szivárvány istennó'je. 



68 A. Aigner Lajos. 

Hazánkban országszerte fordul elő. többnyire ritka, helyen- 
kint gyakori, nagy példányokban (60—80 mm.) található, kivált 
hegyvidékek völgyeiben. A hím kedveli a palinkat és rothadó 
szerves anyagokat, s ennélfogva avas sajton, emberi s állati trá- 
gyán szívogatva, kézzel is fogható A V ritkábban, í'öleg a fák- 
tetején és csak £$ társaságában, leginkább este felé röpköd. Rend- 
kívül változó. Eperjesen D a hls tr ö m Gy u 1 a a következő eltérő 
alakokat figyelte meg: 1. í, tiszta kék tünettel, minő a Lycaena 
cyUarus ó színe ; 2. ó, melynek barna alapszínen számtalan fe- 
kete pont van elhintve; 3. 5, melynél a íehér pettyek a felső 
szárnyon igen aprók, az alsó szárny fehér középső szalagja pedig 
egészen keskeny; 4.) 5, a felső szárnyon csak két fehér apicalis 
pettytyel ; az alsó szárnyon pedig szabályos fehér szalaggal; 5. 
. melyen a felső szárny szabályos, ellenben az alsó szárny rajz- 
talan; 6. ab. Jole Schiff. 1 ) egeszén fekete, vagy csupán fehér 
apicalis foltokkal ; igen ritkán előfordul Tavarnok. Rozsnyó Göl- 
niczbánya és Nagyág környékén is. 

Petéje hengeralakú, olajszínű. Hernyója zöld, okersárga ol- 
dalsávval, feje szegletes, két szarva világos zötd ; 45 — 50 mm. 
hosszú. Kitelelve május-júniusban Salix caprea, aurita és cinereán 
(fűzfa) és Fraxinus excelsioron (kőrisfa) él. A báb világos kékes 
zöld vagy kékes fehér, fején két kiszögellés van. 

Parasitája : Psilomastax pictus Ivriechh. 

Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig : A.- 
Ausztria VI— VIII., Salzburg VI— VII., Karinthia VII- IX, Morva- 
ország VII, Csehország, Gaiiczia, Szilézia és Bukovina VI — VII,, 
Románia VI — VIII., Bulgária VI. Elterjedési köre: Kasantól Kis- 
Ázsiáíg 57—40° és Angliától Amurig 15— 150 9 . 



Eltérő színezetű lepkék. 

Irta Lakatos Dezső. 

Az 1905. évben több mint 5000 drb. lepkét fogtak a 
budapesti Paedagogium hallgatói hazánk különböző részein. E lep- 
kék között gyűjtöttünk két olyan példányt is, a melyek a ren- 
destől színezetre lényegesen eltérnek. Ezek a lepkék nemcsak 
érdekességük, hanem ritkaságuk által is feltűnnek, a miért is 
szükségesnek tartom azokat röviden ismertetni ; megjegyezvén, 

i) Jolos : s-ötét, 



Eltéri) színezet ii lej 59 

hogy a szobai i forgó eltérő színezetű lepkéket a Nemzeti Múzeum 
rovargyüjteménye szániára a legnagyobb örömmel engedtük át. 

1. Argynnis Aglaja L. 

Tata-Tóvároson fogta 1905. aug. hó elején Zala István 
kollegám. E hím példány a melanismus igen érdekes esetét mu- 
tatja, ;i mennyiben rendes nagyságú, csakhogy a sárgás vörös 
szmt barnás fekete helyettesíti, a minek következtében az alsó 
szárnyak alsó felületén levő jellemző zöld szín és az ezüst foltok 
is részben vagy egészen eltűntek. 

Az alapszni, a, fekete foltok és sávok színe a felső szárny 
felületén feketés barna színné változott át s így a szárnyak sze- 
gélyén s vele párhuzamosan haladó fekete zeg-zugos sáv szintén 
a sötét barnás színnel olvad egybe. A typikus példánynál e sávok 
után látható sárgás vörös részeknek megfelelő helyén gyöngébb 
sárgás vörös színeződést látunk. 

Különben részletesen megnézve látjuk, hogy a szárny tövétől 
kezdve a számolást, az első fekete harántos sáv és az 1. és 
2. fekete harántos sav közötti sárgás vörös kis mező meg- 
van ; míg a 2. 3. 4. 5. harántos sáv majdnem teljesen 
összeolvadt s így esak a typusos alaknál is meglevő .és a 4. fe- 
kete sávban fekvő sárgás vörös kis folt van meg. Ez azonban 
nagyobb. Továbbá a 4. és 5. fekete harántos sáv között fekvő 
sárgás vörös foltok közül csakis a 2. főér melletti maradt meg, 
míg a másik kettő feketés színű. 

A szárnyak alsó lapján szintén találunk nagy színi elté- 
rést. Ugyanis : a rendes színezetű példánynál a felső szárny alsó 
lapjának alapszínében fekete és széle felé zöld árnyalatú fol- 
tok láthatók ; e példánynál azonban ezen foltok nincsenek meg, 
hanem e helyett a zöld foltok által elkülönített helyen az alap- 
színnel együtt zöldesbe hajló sárgás vörös szín látható. A szárny 
töve felé haladó fekete foltok pedig egybeolvadva az általuk el- 
foglalt mezőrészt majdnem fekete színűvé teszik. Ennélfogva a 
sárgás vörös alapszín eltűnik, csakis a felületen a két főér 
között leírt foltnak megfelelően láthatunk hasonló színeződést. 

A rendes színezetű példány alsó szárnyának alsó lapjára 
jellemző fémes zöld szín es az ezüst foltok szintén nagyon meg- 
változtak, a mennyiben ez a szárny tövénél gyöngén sárgás fehér, 
a szárny többi részén, a szárnyszegélyt kivéve, sötétebb zöld 
színű. Az ezüst foltok közül a szárny tövénél látható 6 ezüst főit 
meg van, de a majdnem közepén húzódó ezüst foltsor helyén 



6(1 Lakatos Dezső 

fekete kékesbe hajló foltok fejlődtek. A rendes színezetű lepké- 
nél a szegélyen előforduló apró ezüst foltokat pedig hiába ke- 
ressük, azok teljesen elenyésztek. Végül a tor és a potroh szin- 
tén feketébb színű a rendesnél. 

2. Arctia ( 'aja L. 

Hatvaniján L905. aug. hó második felében egy kert melletti 
kamrában fontam. Ez szintén hím példány. Valamivel kisebb a 
rendesnél és általában erősebb barna színezete ós ennek me 

•i a világosabb színű mezők részben való visszafejlődése 

által tűnik ki. 

A felső szárnyak alapszíne általában kávésbarna, csakhogy 
a sárgás fehér harántsávok kevesebb számnak és részbén csak 
nyomaik láthatók, továbbá sokkal keskenyebbek. Az alsó szár- 
nyon levő fekete, kéken beporzott foltok környéke egybefolyt és 
a melyen a kékes fekete fénylő pontok csak elhomályosodva, je- 
lentkeznek. A rendes színezetű Arctia Caja-né\ látható czinóber 
vörös alapszínből pedig csak a szarnyak tövén maradt meg egy 
kevés. A toron látható feketés foltok szinten egybefolynak s így 
a czinóber vörös alapszínből csak a, tor elején es az oldalakon 
láthatunk egy-egy keveset. 

Hogy e színeltérésnek tulajdonképen mi az oka,, azt termé- 
szetesen megmondani annál nehezebb, mert a, szóban forgó lep- 
kék kifejlődése körülményeit nem ismerem ; de talán nem csalat- 
kozom, ha az okokat a hernyó táplálékában és fejlődésük alkal- 
mával megváltozott hőmérsékleti es világossági viszonyokban 
keresem, mint a hogyan az az Arctia Caja-nál és más lepke 
fajoknál is tanulságosan demonstrálható. 



Satyrus Briseis L. 

Irta A. Aigner Lajos. 

Annak megállapítására, minő helyet foglal el a Satyrus Bri- 
seis L-nek Magyarországon előforduló fajzatja, eme rendkívül vál- 
tozó fajnak többi elnevezett alakja között, annak egész alakkörét 
tanulmány tárgyává tettem. Az összehasonlító anyag nagy részét 
Rolle H. úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani, a miért e 
helyen is köszönetemnek adok kifejezést. 

Mindenek előtt meg kellett állapítanom azt, melyik volta- 
kép a typikus alak. Ennek tekintendő Staud inger szerint a 



Sátyius Briseis 61 

németországi, a legkisebb és legsötétebb fajzat. A hímen a felső 
szárny foltsorában az egyes foltok barnás fehérek s igen aprók, 
az alsók olykor egészen elenyésztek; az alsó szárny fehér szn- 
lagj:i mindig nagyon elmosódott, nem élesen körvonalozott és 
többnyire sötét színnel elfödött, elannyira, hogy alig lehet felis- 
merni. A faj leírásakor Linné bizonyára ily példány után indult, 
mert a szalagról s a foltsorról meg sem emlékezik igen szűkszavú 
diagnosisában : »Alis subdentalis supra fuscis, viridi-micantibus ; 
primoribus ocellis duobus; subtus nigro bimaeulatus.»*) A nőstény 
általában nagyobb, világosabb rajzolatú, a foltok nagyobbak, a 
szalag tisztábban látható, többé-kevésbbé szürkés fehértől csak- 
nem tiszta fehérig. Fonákján, a hím felső szárnyán a, középtér 
fehéres, a foltok s a szegély barnák; az alsó szárny sötétebb 
rajzolatai barnák, a szegély és rojtozat szürkés barna ; a nőstény 
alsó szárnya szürke, rajzolata elmosódott, rojtja hamuszínű. 

Afféle példányok a, következő termőhelyekről vannak előttem : 
Linz (Felső-Ausztria). Kuttenberg és Liebenau (Csehország), 
Apolda (Weimar) és Torgau (poroszországi szász tartomány). 
Valamivel világosabb színnek a következő helyekről származó 
■példányok: Mödling (Alsó-Ausztria), Teplitz (Csehország), Kösen 
(poroszországi szász tartomány), Mombach és Kassel (Hasszia). 
Még ezeknél is világosabbak a Svájczból, Granadából (Spanyol- 
ország), Szerajevóból (Bosznia) és Ullrichsthalról (Csehország) 
való példányok ; ez utóbbi helyről származók közt akad nőstény 
mely csaknem megegyezik a magyar példányokkal. 

Szembetűnően nagyobbak és több fehér színt viselnek a 
délfrancziaországi (Marseille), dalmát és magyar példányok 
P'zeken a fehér foltok jóval nagyobb és szélesebbek, a szalag, 
kivált a nőstényen, igen széles, tisztább fehér, többnyire elég jól 
körülírott és csaknem a belső szegélyig terjed, vagyis szürkés 
színezéssel ebbe belelovad. Fonákján a hím egészben világos 
színezésű, a nőstény alsó szárnya csaknem egyszínű szürke, a 
barnás szalag azonban többnyire tisztán látható, mely egy nagy 
dalmát nőstényen világos hamuszínű. A rojtozat többé-kevésbbé 
világos szürke. Ezekkel a példányokkal teljesen megegyeznek a 
Dél-Oroszországból származó példányok, melyeket var. meridiona 
lis név alatt szállítottak. 

Ezen elnevezéssel Standingei* (Stett. Ent. Zeit. 1886." 



*) Ka a nagyon is elégtelen diagnosis annak idején élénk polémiára adott 
alkalmat. Fuessli, S a 1 z e r és Esper ennek alapján a Drysas-t tartották Brie- 
sts-nek, melynek Pal'IaS uj nevet (Janthe) is adott stb. V, ö. Esper, Dií 
Schmetterlinge in Abbilhingen, í, T. 1777. p, 95 és 315. 



62 A. Aigncr Laj 

p. 242) írta le ezt a déleurópai nagyobb alakot, melynek alsó 
szárnyán a széles szalag tiszta fehér, élesen körülhatárolt, felső 
szárnyán pedig a toltok sora nagy fehér foltokból áll, azz;U a 
megjegyzéssel, hogy természetesen ennél is, mint más helyi . tj 
fáknál, akadnak átmeneti alakok, minőket saját maga is fogott 
Liguriábau. Azt az egyetlen párisi példányt is. rnelylyel rendel- 
kezel r. átmeneti alaknak tartotta, mivel nem igen nagy. fehér 
rajzolata, habar elég széles, de kissé sárgás s nem oly tiszta 
fehér volt. mint a typikus v. meridionalis-on. Ugyanily átmeneti 
példányok vannak előttem Dél-Oroszországból, melyek azonban 
nézr'ieia szerint, epén úgy a var. meridionalis-hoz vonandók, 
mint az ö.-szes magyarországi példányok. A typikus meridü 
példányait S tau d i n g e r az egész tengerkőzi területről, Kis- 
Azsiából, a Kaukázusból és Kőzep-Azsia északi részéből (Saisan, 
Lepsa) kapta. Örményországból (í) és Amaziából (?£) is állanak pél- 
dányok rendelkezésemre, a, melyeket var. major gyanánt, valamint 
Turkesztanból ( . melyet var. fergana gyanánt szállítottak, de a, 
melyek határozottan ale tartoznak. A hím egyáltalában nem kü- 
lönbözik a var. meridionalis-tó\, a nőstény alul sötét rajzolatú, 
fölül azonban az alapszíne szürkésbe hijlik, külső szegélye a 
rojt felé kissé világosabb színű, a mi iiazai példányokon is elő- 
fordul. Bizonyára ide tartozik még a var. ui<<</n<i Stgr. Örmény- 
országból és a var. turanica Stgr. Turkesztanból, melyeket csak 
Rühl leírása után ismerek, a Staudinger-Rebel-féle katalógus fel 
sem említi őket. 

Ettől az alaktól különbözik a var. fergana Stgr. azáltal, 
hogy az alsó szárny szalagja igen szeles és csaknem a 
belső szegélyig tiszta fehér marad, a külső szegély pedig a rojt 
előtt ennek színét ölti fel, főleg pedig az által, hogy fonákján a 
felső szárnynak a csúcs felé eső része és kivált a nőstényen 
az egész alsó szárny barnásba hajlik s a sötét töbeli szalag 
többm ire egészen elmosódott, vagy gyöngén tűnik fel. 

A var. fergana mintegy átmenet a var. maraeandica Stgr.- 
hez, a melyen az alsó szárnynak a belső szegélyig terjedő sza- 
lagja egyforma fehér és igen széles, mivel a szárny töve csak 
csekély terjedelemben sötét színű s a külső szegély a rojt felé 
ennek fehéres színébe átmegy. A kevés rajzolatú fonák oldal 
igen világos színű, a sötét tőbeli szalagnak olykor csak nyoma 
látszik. 

Az előbbi két alakhoz (v. fergana és v. maraeandica) igen 
közel áll az algiri var. major Obth., melyet a szerző csak azzal 



Saiyrus Briseis 63 

különböztetett meg a törzsalaktól, hogy „nagyobb." Csak egyet- 
lenegy algíri nagy hímpéldánynyal rendelkezem. Ennél a felső 
szárny összes foltjai, kivált az apex felé esők, igen rövidek, 
miáltal a foltsor lefutása sokkal ferdébbnek látszik, mint az 
előbbi eltéréseknél. Az alsó szárny szalagja végig tiszta fehér s 
a, szintén fehér belső szegélyig terjed ; a tőmező csak csekély 
terjedelemben sötét színű, a sötét szegélytér ellenben széles s a 
fehér rojttól élénken elüt. Fonákja igen világos s jóval élénkebb 
színű a var. meridionalis-énhl, azaz : alapszíne fehéres, az alsó 
szárnyon barnás behintésű. A világos barnán árnyékolt felső 
szárnyon a két szem, a costális folt s a mellső szegélyen levő 
vesealakú folt kerete fekete, a szegély ibolyás szürke. Az alsó 
szárnyon levő tőbeli barna szalag két folttá oszlott, a szegély 
egészen világos ibolyás barna, befelé feketével határolt. 

Ezen alaknak s a var. meridionalis-nak egybevonását (a Stau- 
dinger-Rebel féle katalógusban) nem tartom indokoltnak. A var. 
major alighanem Észak-Afrikára szorítkozik, holott a var. major gya- 
nánt kapott összes rendelkezésemre álló példányok Turkesztánból, 
Örményországból, Amaziából és Kis-Ázsiából (Mersina) sokkal kö- 
zelebb állnak a var. meridionalis-hoz és nem is habozom azokat 
ide vonni. Felületük csaknem teljesen megegyezik a magyaror- 
szági példányokéval, nemkülönben fonákjuk is, mely a hímen 
korántsem oly világos, mint az algiri var. major-on, a nőstényen 
pedig igen sötét, azaz barnás hamuszínű. 

A felső szárny rajzolatában megegyezik az előbbivel (var. 
major) a var. hyreana Stgr., az igen sötét barna alapszínű szár- 
nyakon azonban nem oly tiszta fehér a rajzolat, mint a var. 
major-, meridionalis- és fergana-n. A felső szárnyon a rövid, 
csaknem egyforma hosszú foltok szintoly ferdén futnak az apex 
felé, mint a var. major-on Az alsó szárnyon az egész tőmező s 
a széles szegélytér sötét színű, ugyanolyan a belső szegély is, 
az utóbbi azonban néha szürkébe hajlik'; ezek folytán a fehér 
szalag, mely csak az I. bordáig ér, igen keskenynek látszik. 
Rojtja világos barna. 

S t a u d i n g e r-nek amaz állítása, hogy ezen a fajválto- 
zaton hiányzik a felső szárny alsó szemfoltia, mint már Chris- 
t o p h is megjegyezte, tévedésen alapszik ; a szemfolt megvan 
ezen is, épen úgy mint az összes .Bmm-alakon, csakhogy több- 
nyire pupillátlan s a sötét alapszín olykor csaknem egészen elfödi. 

A határozottan ide tartozó cziprusi példányok fonákja igen 
élénk színezésű, ugyanis a felső szárny középtere okerbarna, a 



Q4 Különfélék 

szegélytér ibolyás barna, az alsó szárny középtere fehéres, a 
szegély felé barna, maga a szegély egészen világos ibolyás szürke. 

Az ab. ? piratct Esp., melyen e rajzolat oker- vagy rozsdás- 
barna, S t a u d i n g e r szerint csak a var. mericlionalis nál for- 
dul elő, de nem mindenütt, pl. Magyarországon hiáir imaz 
állítás is, mintha Csehországban előfordulna, bizonyára tévedésen 
alapszik ; nyilván az igen sötét színezésű hímet tartották annak. 
Délfrancziaországi példányokon a felső szárny barnás bevonatú, 
a rajzolat pedig halvány rozsdás barna : fonákja ugyanolyan, az 
alsó szárny fonákja pedig csaknem egyszínű szürke. A marseillei 
példányok elég jól megegyeznek Esper ábrájával (Tab. 100, 
fig 3.) Hasaidé elszíneződés található a cziprusi var. 
s ez az alak határozottan a legszebb. Rajzolata élénk okersá 
barna, a mellett az alapszín mintegy okersárgás bevonata, úgy 
hogy az alapszín fénylő féke iának látszik. Fonákja még 
élénkebb színezésű a var. hyreana- éned, f, i. a felső szárny kő- 
zéptere élénk okersárga, a szegélytér ibolyás barna, a szárny 
csúcsa és szegélye világos ibolyás szürke ; a tőbeli szalag gyak- 
ran megosztatlan, e szalag kifelé ibolyás barna s ugyan oly színű 
a szegély is. 

Mindezen alakoknál a felső szárnyat két szemfolt (a 2. és 5. 
sejtben) díszíti, a mely a hímen többnyire pupillátlan, a nősté- 
nyen pedig a legtöbb esetben pupillás. Azonkívül olykor a ma- 
gyarországi var. meridionalis-on elég gyakran a 3. sejtben még 
egy harmadik kisebb szemfolt is lep fel, gyakran csak pont. alak- 
jában s igen ritkán pupillás szem gyanánt. Az ilyen harm ülik 
szemfolttal ellátott példányokra nézve azt ajánlom, hogy ab. 
punctata m. névvel jelöltessenek. Ugyanez az el: őfordnl a 

Satyrus Circe, Hermione, Semele, Prieuri s egyéb Satyrus-t'djokon 
s ezeket szintén ab. punctata m. név alatt lehetne megkü- 
lönböztetni. 



Különfélék. 

Személyi hírek. Dr. Entz Géza egyetemi tanárnak 
ö felsége a miniszteri tanácsos czímel adományozta.- Méh elv- 
Lajos múzeumi igazgató őrt a, kolozsvári egyetem dí 
avatta. — Dr. Gorka Sándor egyetemi tan. Kii. 

M. Természettudományi Társulat másodtitkárának választotta. 



Különfélék. 65 

Csiki Ernő múzeumi segédőrt a kir. m. Természettudományi 
Társulat állattani szakosztálya jegyzőjévé választotta. — B i r ó 
Lajos múzeumi tiszteletbeli őr nővérével Kréta szigetére uta- 
zott gyűjtés czéljából. 

Milyen rovar a bolha? A mióta csak foglalkoznak az 
állatok osztályozásával, a bolhákat, azokat a kis vérengző ka- 
landorokat, a rovarok egyik rendjeltől a másikba, vagy egyiknek 
rokonságából a másikába vándoroltatták. Az irodalomban ott ta- 
raijuk a szárnyatlanok heterogén rendjében, vagy a félszárnyúak 
és legtöbbször a legyek között, de mint külön rendet a legyek. 
vagy más rovarrend mellett is. A hód bogár- élősdij ét Platypsil- 

asteris Rits.) bolhának írtak le és csak később került külön 
rovarrendbe (Achreioptera), majd lárvájának felfedezésé után a 
bogarak közé. Volt társai, a bolhák (Pulicidae) sok hányattatás 
után követni fogjak. Lamé ere volt az első. ki egyszerűen a 
bogarak Staphylinoidea hadában jelölte ki helyüket, most egy 
orosz búvár Semenov, elég meggyőzően bizonyítja, be mások 
eddig végzett vizsgálatid alapján, kik különben mindig mástitr 
keresték a rokonságot, hogy a bolhák valéságos bogarak. Emel- 
lett szól fejlődésük módozata éstesrüknek mind külső, mind belső 
szerkezete, de egyes életjelenségek is. Ezek után jó lesz, ha bo- 
garásztársaink ezentúl a bolhákat is gyűjtik, lehet hogy gyűjte- 
ményüknek ezekkel való kiegészítésére valóban rákerül a sor, de 
ha nem is. hazánk bolha-faunájának ismerete mindenesetre bő- 
vülni fog, mert több emlős és madár bolháját ezideig nem tudtuk 
megtalálni, pedig ha nálunk előfordul a gazda-állat, bizonyos 
hogy bolhája is itt van. Csiki Ernő. 

Korhely lepke. 1905. évi szeptember 20-án reggel 8 óra- 
kor találtam a csalétekkel telített szalagon Leucania [\.-album 
nőstény példányát, mely annyira megkedvelte a csaléteknek sör, 
méz és rumból álló jóízű nedvét, hogy zavarva, sem akart onnét 
menekülni. Ulbrich Ede. 

Uj lepke-etikettákat készíttetett a frankfurti lepkészet 
egyesület. Ezek az etiketták kiterjednek az összes Macrolepidop 
tera-fajokra. a, melyek a Staudinger-Rebel-féle katalógusban elő 
fordulnak. Példányának ára i márka 70 pf., kapható Kuhlmann 
L.-nél Frankfurt a. M.., Röhnstrasse 87. 

Egy fürkészdarázsról kitűnő tanulmányt írt Si Ívest rí 
Fülöt) (Annali se. agrie. Portiéi VI. 15). A Litomastix truncatellu- 
Dalm. fejlődése rendkívül érdekes. Nevezett fürkész a Plusia 
gamma L. és más Plusia fajok petéjébe tojja petéjét, melyben 
csakhamar sajátságos folyamat következik be. a, melyet Maré bal az 
Encyrtus faseicollis és Polygustus misentus-ró] is kimutatott; ugyan 
is aesirasejtek annyira elszaporodnak, hogy egyetlen petéből mint- 
egy ezer áleza fejlődhetik imagová s azonkívül meg néhány száz 
oly áleza. melyeken nemcsak a nemzőszervek nyoma, hanem a 
verkeringő és lélekzőszervek, sőt a Mahlp űgi-féle edények is 
hiányzanak. Ezeknek talán csak az a rendeltetése, h előbbi 



66 Különfélék. 

álczáknak segítsenek ;i gazdaállat izmait stb. tönkre tenni; für 
készekké azonban ki nem fejlődnek. 

Néhány levéltetűró'l. L902-ben találtam számos Aphis rosae-t, 
melyek a legnagyobb erővel szítták a leggyöngébb rózsák Leve- 
leit s a levelek összecsomósodtak és nagyon kicsinyek maradtak. 
Az Aphis grossulariae a Ribes leveleinek összecsomósodását és 
az ágak meggörbülését okozta. Az ág görbülésénél érdekes je- 
lenséget vettem észre, hogy az ág előszói' északkelet, azután dél- 
kelet felé görbült A Tetraneura ulmi a leveleken található, má- 
jus első felében, a kinövések rendesen a levelek felső részen 
vannak, különböző nagyságúak és alakúak, sőt kettősek is, de 
alul is találhatók, ezek kisebbek. Tetraneura ulmi-t találtam a 
fűzfa bozontjaiban, melyeket CecydomiáJc idéztek elő. A Schizoneura 
ulmi későbben mutatkozik, mint a Tetraneura ulmi, a hol e le- 
véltetvek vannak, a levelek be vannak göngyölítve, a rendes, te- 
hát gyakori begöngyölítés csak az egyik oldalra vonatkozik, rit- 
kább, ha a levélnek mindkét oldala be van göngyölítve. D. E. 

Az Anthophora pilipes és a növények beporzódása. 1904. 
április 30-an délután 3 — 4 óra között roppant nagy számban ta- 
láltam az Anthophora pilipes nőstényeit, még pedig első sorban 
az Ornithogallum Bouchennianum-on, és másodsorban a Lamium 
nlhii m-on és purpureum-oii. Ez időben virágzott az Ornithogallum 
umbellatum is, de ezt a növényt az említett méhek nem kerestek 
fel. Ezen tény, hogy az Anthophorák az Ornithogallum Bonchen- 
neanum-ia szállottak és az Ornithogallum umbellatum-ot mellőzték. 
a hybridatio nem éppen könnyű volta mellett szól, de másreszt 
arról tanúskodik, hogy a mint különösen Nagykálló vidékén ta- 
pasztaltam, az Ornithogallum Bouchennianum egyre terjed, az 
Ornithogallum umbellatum pedig gyérül. Az Ornithogallum Bou- 
chennianum umbellatum között levő különbség a következő: Az 
Ornithogallum Bouchennianum-nak virágzata fürt, a porzók há- 
rom csúcsúak, az Ornithogallum umbellatum virágzata sátor és a 
porzóknem háromesúcsúak. A hybridisatio tudvalevőleg akkor le- 
hetséges, ha két különböző, de ugyanazon genushoz tartozó faj 
termékenyül ; mivel az Anthophora az umbéllata-t most nem kere- 
si fel, csudálkozni sem lehet, hogy ez a körülmény a hybridisa- 
tiót akadályozza. Az okok, melyek miatt ez nem történik, a kö- 
vetkezőkben foglalhatók össze : 1. Az Ornithogallum Bouchennia- 
wini-on több virág van. 2. Az Ornithogallum Bouchennianum ma- 
gasabb szárú. 3. Az Anthophora az Ornithogallum Bouchennianum 
virágába könnyebben bebujhatik. 4. A virágzás ideje rövidebb. 
5. A háromcsúcsü porzó is megkönnyíti a virágpor terjesztését. 
tj. Az Anthophorák tömeges fellépése összeesik különösen az Or- 
nithogallum Bouchennianum virágzásával. 7. Az Anthophora ter- 
mészetében rejlik, hogy inkább a magasabb növényekre száll. 8. 
A méhnek szokása sem utolsó ok. 9. Az Ornithogallum umbella- 
tum virágában találtam ugyan hímeket, de azt nem vettem észre. 
hogy az Ornithogallum Bouchennianum ra szállottak volna. Az 
Anthophorák azokat a helyeket, melyeken Anthriscus nemorális volt, 



Irodalom 67 

mellőztök, valószínűleg az erős szag nem volt rajok kellemes. 
Nem érdektelen annak felemlítése, hogy az Anthophordk után 
legyek is felkeresték az Ornithogallum Bouchennianum-ot D.JE. 

Adatok az állatok perversitásához. Az ősz hullongó le- 
gyeiből egy, végső erejével belekapaszkodott az íróasztalomon 
álló velenczei üveg szelei-.', s dögölve is függve maradt annak 
karimáján. Minden kiilünösebb ok nélkül hagytam heteken ke- 
reresztül a döglött állatkát helyén. Mindennap láttam s szinte 
megszokottá vált előttem. A legyek lassanként kipusztultak s egy 
pár kései kelés zümmögött csak szobámban már. Egyszere csak 
sajnálkozva veszem észre, hogy az én döglött legyem eltűnt 
helyéről, hanem ugyanott két légy egymás hátán szaporodási 
actust végez. Csodálkozva a kései időben gyakorolt szeretkezésen 
akartam őket elhessegetni, de a légypár nem repült el. Észre ve- 
szem azonban, hogy a felüllevő nagy igyekezettel iparkodnék sza- 
badulni, de az alsónak semmi kedve vele menni. Erősen kapasz- 
kodik az üveg szélen. Kíváncsian hajolok közelebb, s furcsa föl- 
fedezést teszek. Az én döglött legyem hullájával coitált a másik. 
A nagy erőlködésre végre megszabadul az élő s elrepül. Ott ma- 
radt természetesen a másik. Most veszem csak közelebbről szem- 
ügyre, s látom, hogy a kimúlt állatnak hogyan kinyomódva függ 
ki megmerevedett penise, mely által im a buja nöstényke más- 
nak hiányában a szerelmet ismergette. Vagy egy héten keresztül 
láttam a fiatal nőstényt naponként négyszer-ötször összeragadni 
a döglött himmel, s annyira megszokott már, hogy mikor egé- 
szen közel hajoltam is hozzá, minden félelem nélkül tolta vulva- 
ját a hím penise alá. Szinte sajnáltam, mikor a buja állatka egy- 
szer esak elveszett. Vagy talán élő himmel találkozott a szoba 
valamelyik sarkán. Dr. Nyáry Albert báró. 



írod 



alom. 



Wagner, H., B e i t r á x e z u r Kenntn-iss d e r G a 1 1 u n g 
Apion Herbst. II. (Münchenéi- Koleopterolog. Zeitschr. III. 
1906. p. 13— 34). 

Szerző e dolgozatának első részében az Aspidapion alnem 
revízióját adja. Ebbe az alnembe négy faj tartozik (validum Germ., 
radiolus Ivirby, foveatoscutellatum Wagn., aeneum Fabr.), melyek 
faunaterületünkben mind előfordulnak. Az új .1. foveatoscutella- 
tum Dalmácziában. Görögországban és Törökországban él. Egy 
további fejezetben szerző ritka és kevésbbé ismert fajokkal fog- 
lalkozik, köztük .4. hungarimm Dbr.-rel, melynek kimerítő leírását 
adja. Ezt a fajt hazánkból Pozsony megyéből, Erdélyből és Hor- 
vátországból, azonkívül Alsó-Ausztria, Csehország, Morvaország, 
Szilézia, Németország és Olaszországból említi. Végül az eddig 
csak Bajorországból ismeretes Apion cerdo var. consanguineum 
Dbr. újabb termőhelyeként Nyitra vármegyét említi. Csihi Ernő. 



•jF Irodalom 

Dániel, Dr. K., R e v i s i o n d e r Phytoecia - Unté r g at tu n g 
Pilemia Fairm (Münchenéi Koleopterolog. Zeitschr. III. 
L906. p. 55 64). 

A Pilemiák (4 fajjal) meghatározó kulcsa és a fajok és al- 
fajok részletes leírása, földrajzi elterjedésükre és bi >logiájukra 
vonatkzzó adatok felhasználásával megírt alaf>os kis értekezés, 
melyben hazánk két faja {hirsutula és tigrina) is tárgyaltatik. 

( 'siki Ernő. 

Dániel, Formanek, Ganglbauer, Schultze, Wagner & Zim 
mermann, B e i t r a g e z u r Koleopteren-Ge o g r a - 
phie. (Münchener Koleopterolog. Zeitschr. 111. 1906, p. 
35—50). 

Fennt felsotolt szakbúvárok ezen czikkben érdekes adu- 
tokat közölnek, melyek között faunánkra, vonatkozók is vannak. 
így Wagner a Notiophilus hypocrita Butz.-t Boszniából (Alaklen- 
szoros), Formanek a Ceutorrhynchus Pandellei Bris.-t a Tát- 
rából (Csorba-tó), Schultze a Coeliodes rubricus Gyllh.-t Fiú- 
méról, Homorosoma validirostris Gyllh.-t Kalocsáról, Phytobius 
muricatus Ch. Bris.-t Horvátországból, Phrydiuchus Speiseri 
Schultze-t Kalocsáról és Rumáról. Ceutorrhynchus vwgatus Gyllh.-t 
Erdélyből. ('. Sahlbergi Sahbg. Magyarországból, C. Beckeri 
Schultze-t Szlavóniából, ('. ungulicollis Schultze-t Erdélyből és 
Boszniából (Maklen-szoros), ('. ornatus Gyllh.-t Magyarország, 
Szlavónia és Boszniából. C gibbicollis Schultze-t Brassóról és 
egyenként Magyarország mas pontjairól, C. cognatus Schultze-t 
Brassóról, C. pallidicornis II. Bris-t Magyarországból, ('. ampli- 
pennis Schultze-t Budapestről és C. curvistriatus Schultze-t Bosz- 
niából, J. Dániel az Aegialia sabuleti var. latipuneta Grdl-t a 
Tátrából (Csorba-tó), K. Dániel a Bembidium fasciolatum Df't.-t 
Kalocsáról, Perigona nigriceps Dej.-t Rumáról, Ptochus periteloides 
Fuss-t Rumáról Rhytidosoma monticola Otto-t Boszniából (Maklen- 
szoros), Ceuthorrhynchidius baldensis Schultze-t a Bjelasnicáról 
(Herczegovina), Orchestes sparsus Fahrs. Trebinjéről, Oymnetron 
herbarum Bris.-t Ruma, Károlyváros és Uvacról és a Bhopalopus 
-/linícornis Ab.-t Ledenikről (Karst) említi. Csiki Ernő. 



ROVARTANI LAPOK' 

XIII. Bánd. S. Heft. Már* 1906. 



S. 47. E. Csiki: Die Borkenkáfer Ungarns I. 
Verfasser beginnt mit diesem Artikel eine Arbeit über die Bor- 
kenkafer Ungarns. Die Arbeit wird nicht nur Bestimmungstabellen 
und Diagnosen der Gattungen und Arten enthalten, sondern auch 
kurz zusammengefasst die biologischen Verháltnisse vorführen. 
Der erste Teil der Arbeit enthalt in erster Linie Mitteilungen 
über die systematische Stellung der Ipidae és Platypodidae, zwei- 
tens werden die Lebensverháltnisse dieser Familien im allge- 
meinen behandelt. Zur Erláuterung der Prassstűcke sind sche 
matisehe Abbildungen beigegeben. 

S. 53. L. v. Aigner-Abafi : Die Tagfalter Ungarns X. 
Gonopteryx Ehamni in 2 Generationen haufig. G. Cleopatra nur 
in Dalmatien, auf der Insel Arbe haufig. Leptidia Si lapis. 
In der I. Generation ausser der Stammform auch var. Lcihyri 
und ab. croatica; in der II. Generation var. diniensis, da: u das 
? ab. Erysimi, ferner ab. fllavescens und ab. major. Chara7.cs Ja- 
sius nur in Dalmatien, wahrscheinlich aber auch im Tilorale. 
Apui m-a Iris besonders in Oberungarn stellenweise haufig, die 
ab. Jóle überall selten. 

S. ÖS. D, Lakatos : Melanotische Faltér. Verfasser besehreibt 
zwei aberrierende Faltér, die von den Hörern des Budapester Pae- 
dagogiums 1905 gefangen und dem Ungarischen National-Museum 
überlasscn worden sind. 1. Argynnis Aglaja, die ganze Oberseite 
fást ganz sehwarz, die Grundfarbe zeigt sichnurin einigen klei- 
neren Flecken, auch die Unterseite ist melanotisch angelegt. 2. 
Arctia Caja, fást der ganze Hinterflügel sehwarz angelegt, bloss 
der Innenrand und ein Streif am Vorderrand tragen die Grund- 
farbe 

S. 60. L. v. Aigner-Abafi: Satyrus Briseis. Verfasser ha: 
den ganzen Formenkreis dieser Art einer Revision unterzogen 
um festzustellen, welcher Form die in Ungarn fliegende Race an- 
gehört ; das Resultat ist, dass samtliche in Ungarn vorkom- 
menden Briseis zur var. rneridionalis Stgr. zu ziehen sind, ebenso 
auch die kleinasiatischen Exemplare, wahrend var. major Obth. 
wahrscheinlich auf Nord-Afrika beschrankl ist. 

Kleinere Mitteilungen. 

Personalnachrichten. Dem Universitats-Professor Dr. G. 



Entz wurde der Titel eines Ministerialrates verlichen. — L. 
Méh el y, dirigirender-Kustos am Ung. National-Museums wurde 
von der Universitat Kolozsvár znm doctor honoris causa promoviert 
— Dr. A. Gorka Assistent der Universitat Budapest ist zura 
Sekretar der Ung. Naturwiss. Gesellschaft gewáhlt worden; E. 
Csiki Kustosadjunkt am Ung. National-Museum aber zum 
Schriftwart der zoologischen Sektion jener Gesellschaft. — L. 
Biró, Honorar-Kustos aiis Ung. National-Museum, ist. zwecks 
Sammelns nach der [nsel Kréta gereist. 

S. 65. E. Csiki: Über die systematische Stellung der 
Puliciden. 

S. I')."). E. Ulbrich: fand am 20. Sept. morgens an der Kö- 
denschnur ein Leueania I -altmin ?, das n'anz trunken, nicht fórt 
zuscheuchen war. 

S. 60. D. E. : berichtet über Blattlauset, sowie úber die Rolle 
von Anthophora inlipes bei der Befruchtung der Pflanzen. 

s. ii7. Báron Dr. A. Nyáry : Zur Perversi o n d e r T i e - 
re. lm Herbst i-etzte sich eine verendende Fiiege an cin Glas auf 
dem Sehreibrisehe des Yerfassers und blieb darán Wochen 
láng haften, der Verfasser nahm sie nicht herab. lm Zim- 
mer waren nur noch einige Spatlings-Fliegen. Kincs Tages be- 
merkte Veri'., dass die tote Fiiege fehlt, an derselbeii Stelle aber 
zwei Fliegen in Copula sitzen und volíte sie förtscheuchen, was 
aber nicht gelang ; die oben befindliche Flieg'e konnte sich nur 
mit Miihe befreien, die untere aber blieb an der Stelle. es war 
die tote; bei genauerer Untersuchung zeigte es sich, dass es fin 
Mánnchen war dessen Penis w'eit heraus ragte. Das Weibchen hatte 
alsóin Ermangelung eines lebenden Mannchehs auf diese Weise 
Befriedigung gesucht. Eine Woche láng kam es táglich 4 5-mal 
wieder, sich mit dem fcoten Mánnchen zu begatten, indem es 
die Vulva unter den Penis schob. Schliesslich war es verschwun- 
den, vielleicht liatte es noch ein Lebendes Mánnchen gefunden. 

Literatur. 

Publicationen von ü. \\ r a g n e r, K D an i < v I etc. Be- 
,- n ihen von E. Csiki. 



Entomologiai művek. 

Altalános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hungr 
riae). III. kötet. Arthiopoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társulaa 
Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmiueum, utasítás álla. 
tok ö meséres eltartására, és csontvázak készitésére,kkal koj ábra A kis 
40 fill.s — Bein ro K. - kitvargyüjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme 
résére é g.yűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— 
Lejtényi S Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjúság számára, kötve 
l kor. — Kriesch J. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulok 
zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás 
* természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday J. Rovar- 
c ani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — 
Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. 

Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 fill. 
A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. SáO fill. Adatok Magyaror- 
szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk lémdarazsainak 
magánrajza 40 kor. 

Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és 
gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországom 
3 kor. — Aigner- Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — 
Berge, Schmetterlingsbuch 8. AuflL 1300 Abb. auf 50 faib. Tafeln 25 kor. 
20 fill. — Hoftiiann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb 
auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 
1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. 

Diptera. Tömösváry ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna 
mellékeire. 8 r-iH 60 fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- 
rum un i versi 6 kor. 

Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis 
bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferhuch 
5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor 

Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 
40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 

2 tábl. 60 fill. 

Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Putigur Gy. A magiam?-, 
szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohant R. Magyarország 
szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fill. 

Myri poda. Dr. Daday f. A magyarországi Myriopodák magánrajza 
4 táblával 4 kor. 

Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungária 

3 kötet 24 kor. — Hermán O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak 

2 — 3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- 
pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország 
atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. 

Crustacea: Dr. Daday J. A Magyarországban eddig talált szahador 
élő evezőlábú rákok magánrajza. 4 tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus 
lajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor 



w 



Magyarország bogárfaunája. 

Vezérfonal a magyar korona országainak terü- 
letén előforduló bogarak megismerésére. 



IRTA 
O S* I K I E F* 1> Ö 

A Mag) - ar Nemzeti Múzeumi segédőre. 




A munka 5 íves füzetekben jelenik meg 
egy-egy füzet előfizetési ára 4 korona, bolti ára 
2 kor. 40 fll. 



Megjelent az 1. kötet első füzete, mely az álta- 
lános (morplíologiai) részt tartalmazza. 



Előjegyzések és előfizetések a szerző ezítnére (Buda- 
pest, VIII., Nemzeti Múzeum) küldendők. 



A három kötetes munka első kötete a '^vezető 
morplíologiai részen kívül a Caraboideakat és 
Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- 
kat, Divérsiéorriíákat és a Heteromerákat, a harma- 
dik kötet pedig a Phytophaga, . Rhynchophora és 
Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. 



Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapes', VI. Uj-utcza 3. 






SMrTHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES 




3 9088 01427 0672